Hogyan hasonlítható össze objektíven a teljesítményük?
Erre használható az OEE, a gyártás egyik legismertebb hatékonysági mutatója.
A mutató azt vizsgálja, hogy egy gép vagy termelőberendezés a rendelkezésére álló tervezett termelési időt mennyire hatékonyan használja fel.
Az OEE három tényezőt kapcsol össze:
OEE = rendelkezésre állás × teljesítmény × minőség
Fontos, hogy mindhárom tényezőt százalék helyett tizedes formában kell összeszorozni, majd az eredményt százalékra visszaalakítani.
A rendelkezésre állás azt mutatja meg, hogy a tervezett termelési időből ténylegesen mennyi időt töltött termeléssel a gép.
Egyszerűsített képlete:
Rendelkezésre állás = tényleges működési idő / tervezett termelési idő
Tegyük fel, hogy egy gépnek egy műszakban 450 percet kellene termelnie, de meghibásodások és egyéb állások miatt csak 405 percet működik.
405 / 450 = 90% rendelkezésre állás
Már ebből az egy adatból látható, hogy a tervezett idő 10%-a elveszett.
Attól, hogy a gép működik, még nem biztos, hogy az elvárt sebességgel termel.
A teljesítmény azt mutatja meg, mennyire közelít a tényleges termelési sebesség az ideális vagy meghatározott ciklusidőhöz.
Ha például a gépnek az adott idő alatt 1 000 darabot kellene elkészítenie, de csak 900 készül el, akkor leegyszerűsített példában a teljesítmény:
900 / 1 000 = 90%
A veszteség oka lehet például lassabb ciklusidő, rövid megállások vagy nem megfelelő gépbeállítás.
A harmadik tényező azt mutatja meg, hogy az összes legyártott darabból mennyi megfelelő minőségű.
Minőség = megfelelő darabszám / összes legyártott darab
Ha 900 elkészült termékből 873 megfelelő:
873 / 900 = 97% minőség
A maradék 3% selejt vagy utómunkát igénylő termék.
Vegyük az előző három értéket:
Az OEE:
0,90 × 0,90 × 0,97 = 0,7857
Vagyis az OEE körülbelül 78,6%.
Ez jól mutatja, miért nem érdemes egyetlen termelési mutatót önmagában vizsgálni.
Első pillantásra a 90%-os rendelkezésre állás és 97%-os minőség megfelelőnek tűnhet. A három veszteségtípus együttes hatása azonban már 80% alatti OEE-t eredményez.
A leggyakrabban idézett iparági benchmark szerint az átlagos üzemi OEE 60% körül alakul, a világszínvonalnak tekintett érték 85%, és a gyártóknak csak mintegy 6%-a éri el ezt. A 60 és a 85 közötti sáv gyakorlatilag kihasználatlan kapacitást jelent.
Az ilyen általános benchmarkokkal ugyanakkor érdemes óvatosan bánni.
Az OEE értékét jelentősen befolyásolja:
Ezért az OEE egyik legnagyobb értéke nem feltétlenül az, hogy más vállalatokhoz hasonlítsuk magunkat.
Sokkal értékesebb kérdés: hogyan változik a saját OEE-nk időben, és pontosan mi okozza a veszteséget?
Tegyük fel, hogy két gép OEE-je egyaránt 70%.
Ez még nem jelenti azt, hogy ugyanaz a problémájuk.
Az első gépnél lehet:
A másodiknál:
Az OEE hasonló, a szükséges beavatkozás viszont teljesen más.
Az első esetben az állásidők csökkentése lehet a prioritás. A másodikban inkább a lassú ciklusok, mikroleállások vagy technológiai problémák feltárása.
Ezért az OEE-t nem egyetlen pontszámként, hanem veszteségekre bontott döntéstámogató mutatóként érdemes használni.
Kapcsolódó: Hogyan csökkenthető az állásidő az üzemben?
Az OEE Excelben is kiszámítható. Kisebb adatmennyiségnél vagy egyszeri elemzésnél ez megfelelő kiindulópont lehet.
A probléma akkor kezdődik, amikor folyamatos termelési adatgyűjtésre van szükség.
Ha az operátoroknak manuálisan kell rögzíteniük:
akkor a mérés jelentős adminisztrációval járhat, és az adatok pontossága is változó lehet. A tapasztalatok szerint a kézzel számolt OEE jellemzően 8–12 százalékponttal magasabb a valós értéknél, mert a mikroleállások és a rövid megállások kimaradnak a mérésből.
A gépi adatgyűjtés és a digitális operátori adatbevitel ezt jelentősen egyszerűsítheti.
Bővebben: Gyártáskövetés Excel helyett
Egy termelésirányító vagy gyártáskövető szoftver egyik előnye, hogy az OEE nem feltétlenül csak a tegnapi műszak riportjában jelenik meg.
Megfelelő adatgyűjtés mellett már műszak közben látható:
Ez alapvetően megváltoztatja a mutató szerepét.
A tegnapi OEE egy riport. A jelenlegi OEE viszont beavatkozási lehetőség.
Az OEE bevezetésekor fontos, hogyan kommunikálja a vállalat a mérést.
A cél nem az, hogy újabb százalékkal értékeljük az embereket, hanem hogy objektíven láthatóvá tegyük a termelési veszteségeket.
Ha például egy gép rendszeresen alapanyaghiány miatt áll, az nem feltétlenül az operátor problémája. Ugyanez igaz a karbantartási, szervezési vagy tervezési veszteségekre.
A megfelelő OEE-rendszer éppen abban segít, hogy a feltételezések helyett adatok alapján keressük a veszteségek valódi okát.
Nem szükséges rögtön az egész gyárat digitalizálni.
Érdemes kiválasztani egy jól körülhatárolható gyártási területet vagy néhány kritikus gépet, majd meghatározni:
A Flowork a gépállapot, termelési mennyiség és más gyártási adatok összegyűjtésével valós időben teszi követhetővé az OEE-t és annak összetevőit.
Így nemcsak azt lehet látni, hogy mennyi az OEE, hanem azt is, hogy miért annyi.
Egy előzetes felméréssel meghatározható, milyen adatok szükségesek a valós termelési teljesítmény méréséhez, és hol érdemes elkezdeni a digitalizációt.